Miért kántáljátok a nevem? Ne éljenezzetek, ne ujjongjatok! Ne mosolyogjatok rám, ne gratuláljatok és nyújtsátok felém karjaitokat, kézfogásra készen! Tegyétek le a pezsgővel teli poharakat, dobjátok a szemétkupac tetejére a fénylő kitüntetést! Hiszen nem hős áll előttetek, hanem gyilkos! Hagytam meghalni magam körül mindenkit, mert gyenge voltam, képtelen arra, hogy megvédjem őket. Feláldoztam őket azért, hogy másokat megmenthessek. Ezért ne nézzetek rám csillogó szemekkel, inkább sírjatok, mert hősök nincsenek. Megjegyzés:
Ezt az egypercest a Mass Effect: Paragon Lost című film ihlette.
0 Comments
Leave a Reply. |
Egyperceseimről
Ezek igazából mind vegyes témájú kis szösszenetek, általában csupán pár sorosak. Van, amely a gondolatfoszlányaimat tartalmazza, míg megtalálhatóak köztük érzelmi leírások, szituációs játékok és sok más minden, amiket épp a múzsám a fülembe súg.
Lista
Avagy az eddig az oldalra kikerült egypercesek ABC sorrendben, illetve linkekkel az átláthatóság kedvéért:
A függöny mögött A harcos útja A hazavezető út A Változás Szele A zene Áldott arcvonások Apró vendég Az éjszaka dala Az opera istene Belső fenevad Búcsú Damno fejével Édes bosszú Egy bukott angyal szerelme Egy világ, amelyben már nem vagy Egyetlen kívánság Éjszaka Emlékek Én Én igen nagy vétkem És a fal leomlik Fantom Gyengeség Háború Harci szellem Hitetlenkedés Holdfény által megvilágítva... Hősök Idill Illúziók hálója Imádlak... Kastély Keserűség Könnycseppek Magyarázat Megtisztulás Menedék Óda a szentimentalizmushoz Ősi tánc Próba Reggeli dallam Sárkányszárnyakon Szavak Szörnyetegek Tavaszi kert Tollaim Újra együtt Üvöltő magány Vereség Vision of the World Arhívum
July 2020
|