Ármány, árulás és fájdalom... ezek mind bennem élnek. Szinte hallom keserű szavaikat, mik egy hegedű tiszta hangján szólnak hozzám. Olyan hangosan, olyan fájdalmas igazságként... képtelen vagyok akár csak egy pillanatra is elfelejteni őket, ahogy megbocsátani sem tudok. Gyűlöllek, világ!
0 Comments
Belépve a terembe lábam is megfagy. Vérben úszik minden, a fehér rózsákkal borított gigantikus helység folyamatosan rázkódik. Szívem megdobban, szemeim kitágulnak, ahogy befogadják a látványt. A vérem zúgni kezd, fegyveremet egyre szorosabban fogom kezemben. Esküdt ellenségem vár a másik oldalon, velem szemben. Fegyverét előrántva nekem ront. Lábam megremeg, de szívem erős, így előre török, felé csapva. Fém serceg, izmok sikoltanak, lélegzetünk elakad, ahogy összecsapunk. A terem mintha nem is mozogna, a szívem mintha nem is verne többet, megszűnik körülöttünk a világ, nem számít immár semmi. Folyik a gigantikus harc két óriási eszme, két harcos között. És hogy ki fog nyerni? Kit világít majd meg a rózsaablakon beszökő fény? Ki győzedelmeskedik a világon? Nem számít, míg küzdhetünk, míg egymással acsarkodva érezhetjük, ahogy inaink szakadnak és akaratunk roppan. És tudom, hogy ő is így érez: nincs is a másiknál jobb vetélytárs, nincs is jobb végsőkig tartó harcunknál. Megjegyzés:
Ezt az egypercest EZT a számot (Katekyou Hitman Reborn! OST: Fuuki Iinchou Hibari Kyoya) hallgatva írtam. Halk neszek. Annyira ismerősek és közeliek... rémületet keltenek bennem. Vajon kié lehet a sok kis zörej? Baráté, esetleg ellenségé? Számíthatok rá, esetleg tartanom kell tőle? Milliónyi kérdés üt szöget a fejembe, de egyikre se tudok válaszolni.
A lépések viszont mintha közelednének. Lassúak, nehézkesek és céltudatosnak tűnnek. Mikor viszont kinézek a függöny mögül, és lélegzetvisszafojtva várnám a neszek tulajának megpillantását, senkit se látok az üres, sötét folyosón. Csak egy fantom volt a régmúltból. Mondatok. Szavak... betűk egymás mellett, amik végül kerek egésszé állnak össze, és jelentéssel bírnak. Hatalmat adnak. Aki használni tudja a tudását, akár egyetlen szóval hegyeket omlaszthat, háborúkat nyerhet meg. A tudás ismerői reményt adhatnak vagy emberi életeket tehetnek tönkre, változásokat hozhatnak. Nagy felelősség ez, és figyelni kell ezért minden egyes kimondott szóra.
A napok nyom nélkül tűnnek el egymás után. Az érdeklődő pillantásokat könnybe lábadt szemek váltják fel, a korábban mosolygós szájak fájdalmas grimasszá torzulnak. A nyugodt, barátságos gesztusok durva ütlegeléssé fajulnak, a remények és álmok összetörnek. Az élettel teli környezet csöndbe fúl, a szív nem dobban többé. Jó és rossz, régi és új úgy követik egymást, mint lépések a Haláltáncban vagy hangok a Vég Szimfóniájában. Az egész élet nem más, mint dicshimnusz az Örökkévalósághoz.
|
Egyperceseimről
Ezek igazából mind vegyes témájú kis szösszenetek, általában csupán pár sorosak. Van, amely a gondolatfoszlányaimat tartalmazza, míg megtalálhatóak köztük érzelmi leírások, szituációs játékok és sok más minden, amiket épp a múzsám a fülembe súg.
Lista
Avagy az eddig az oldalra kikerült egypercesek ABC sorrendben, illetve linkekkel az átláthatóság kedvéért:
A függöny mögött A harcos útja A hazavezető út A Változás Szele A zene Áldott arcvonások Apró vendég Az éjszaka dala Az opera istene Belső fenevad Búcsú Damno fejével Édes bosszú Egy bukott angyal szerelme Egy világ, amelyben már nem vagy Egyetlen kívánság Éjszaka Emlékek Én Én igen nagy vétkem És a fal leomlik Fantom Gyengeség Háború Harci szellem Hitetlenkedés Holdfény által megvilágítva... Hősök Idill Illúziók hálója Imádlak... Kastély Keserűség Könnycseppek Magyarázat Megtisztulás Menedék Óda a szentimentalizmushoz Ősi tánc Próba Reggeli dallam Sárkányszárnyakon Szavak Szörnyetegek Tavaszi kert Tollaim Újra együtt Üvöltő magány Vereség Vision of the World Arhívum
July 2020
|