Úgy fáj. Olyan iszonytatóan erős a kín, ami szétárad a testemben, hogy teljesen letaglóz. Kegyetlenül ég és lüktet, megbénít. Csak fekszem és vergődöm, amit te teszel, mégis jobban megrémít. Miért szólongatsz állandóan a nevemen? Miért hullatod fénylő könnyeidet, miért kérsz bocsánatot? Ugyan miért búcsúzol tőlem ilyen forró öleléssel? Hiszen én mindig... veled... leszek...
0 Comments
Szavak. Könnyek, mosolyok, hangok és nevek. Arcok, amik évtizedekig végig követtek, és akikkel még mindig álmodok. Elfojtott lélegzetek, valóra váltott álmok... csalódások és fájdalom. Ezt jelenti az élet. Szép és fájdalmas, olyan ambivalens élményekkel, érzésekkel teli. És megéri? Megéri szenvedni évekig, egyetlen boldog pillanatért? Vagy kettőért? A válasz igen. Hiszen nincs is jobb, mint remélni, elbukni, aztán újult erővel és kiírthatatlan bizalommal újra felállni és a nagyvilág részévé válni. Hogy hallja mindenki a sikolyom, érezzék a szívdobogásom, és kiáramolhasson a lelkemben égő tűz, felemésztve mindent.
A kezemben tartok egy képet. Mi van rajta? Emberek a múltból. Olyan helyeken, ahol azóta is megfordulok. Végigsétálok a boldog pillanatok helyszínéül szolgáló utakon, és szinte érzem azon emberek melegségét a karomon, akik velem voltak akkor. Mintha még mindig itt lennének. Hallom a kacajukat, és látom a vidám, életerős tekintetüket. Elveheti ezt tőlem bárki is? Nem, tehát nem tud senki ártani nekem. Hiszen halhatatlan vagyok, míg akár csak egyetlen ember is gondol rám, valamint a szívében hordoz. Így a mellkasomba zárt érzések és a megfakult, öreg képek is hatalmat adnak nekem, hogy emlékezzek mindenkire, akire kell. És lehet, hogy az élet elválasztja őket tőlem, de míg egyetlen közös pillanatunk volt, mindig velem maradnak. Az én részemet fogják képezni, és szellemük is tovább élhet. Jöhetnek esős napok, sírhatok vagy nevethetek, mindig együtt leszünk. Még ha nem is érhetek hozzájuk fizikailag... már azért megéri élni, hogy rájuk emlékezzek... – Ősöreg vagyok már. Egyidős vagyok a Földdel, s az emberiséggel. Ott voltam a piramisok építésekor, hódítottam Nagy Sándorral, és mindkét világháborúban részt vettem. Mondd csak, ifjú! Miért van az, hogy ti, emberek lejegyzitek a történelmeteket, mégsem okultok belőle? Sorra követitek el elődeitek hibáit úgy, hogy észre se veszitek, miket műveltek. Tönkreteszitek nemcsak magatokat, de magatok körül mindent. Miért vagytok ilyenek? Egyetlen okot mondj nekem, hogy miért cselekedtek így!
– Egyszerű. Mert emberek vagyunk. Csipp-csepp.
Esik. Ha felnézek az égre, semmi fényt nem látok, mindent beborít a sötétség. Mégis olyan tiszta az egész. A levegő, amit mélyen a tüdőmbe szívok olyan friss és üde, hogy már fájdalmas belélegeznem. Hideg, belülről emészti föl a lelkem, ahogy ridegségével kiírtja a melegséget a mellkasomból. De nem csak belülről, hanem kívülről is támad: a sok, hideg esőcsepp ostorként ver, ahogy fedetlen bőrömre cseppen. Mégsem ez számomra a legmeglepőbb, hanem hogy noha fájdalmat okoznak ezzel, mégsem pusztítanak el. Fáj, de élek. Ahogy a szívemet nyomó bánat is ólomként húz lefelé, mégis állok. Most már, egy idő után nem is okoz fájdalmat a sok kis esőcsepp. Úgy érzem, minden gondom elszállt, a mellkasomban újfajta melegséget érzek: elszántságot. Most már készen állok a küldetésem befejezésére. Megtisztultam. Ha az a másik nem jön, addig suttogtam volna fülébe simogató szavaimat, míg a békét hozó álom elnyomja, s míg én karjaimba nem zárhatom törékeny kis testét. A fülébe búgtam volna bármilyen hazugságot, csak ne kelljen szomorúan csillogó szemeibe néznem. Mindennek oka saját gyengeségem: ha könnyet látok gyűlni a számomra világot jelentő sötét mélységbe, félő, hogy még életemet is eldobnám, csakhogy véget vessek az Ő szenvedéseinek…
|
Egyperceseimről
Ezek igazából mind vegyes témájú kis szösszenetek, általában csupán pár sorosak. Van, amely a gondolatfoszlányaimat tartalmazza, míg megtalálhatóak köztük érzelmi leírások, szituációs játékok és sok más minden, amiket épp a múzsám a fülembe súg.
Lista
Avagy az eddig az oldalra kikerült egypercesek ABC sorrendben, illetve linkekkel az átláthatóság kedvéért:
A függöny mögött A harcos útja A hazavezető út A Változás Szele A zene Áldott arcvonások Apró vendég Az éjszaka dala Az opera istene Belső fenevad Búcsú Damno fejével Édes bosszú Egy bukott angyal szerelme Egy világ, amelyben már nem vagy Egyetlen kívánság Éjszaka Emlékek Én Én igen nagy vétkem És a fal leomlik Fantom Gyengeség Háború Harci szellem Hitetlenkedés Holdfény által megvilágítva... Hősök Idill Illúziók hálója Imádlak... Kastély Keserűség Könnycseppek Magyarázat Megtisztulás Menedék Óda a szentimentalizmushoz Ősi tánc Próba Reggeli dallam Sárkányszárnyakon Szavak Szörnyetegek Tavaszi kert Tollaim Újra együtt Üvöltő magány Vereség Vision of the World Arhívum
July 2020
|